Genfest - az ökumené hídjai


Farkas Enikő:
„Áprilisban felhívott valaki, sejtelmem sem volt, miért keres, aztán meglepődve hallottam, hogy a Genfest szervezéséhez kér segítséget. De hát én evangélikus vagyok, alig néhány éve ismerem a Fokoláre Mozgalmat. A hívás azonban annyira egyértelmű volt, hogy elvállaltam.
Az első fontos feladat az volt, hogy hirdessük a Genfestet a saját felekezetünk fiataljainak is. Következő vasárnap tehát elmentem a régi gyülekezetembe, ahol személyesen hirdethettem a találkozót. Nem gondoltam, hogy bárki is hallott már a Mozgalomról vagy akár Chiara Lubichról. Az istentisztelet után azonban több fiatal család is érdeklődött, mondván, kamasz gyerekeik szívesen elmennének a Genfestre.
Még egy sürgető kérdés azonban válaszra várt: melyik lesz az a református vagy evangélikus zenekar, amelyik elvállalja, hogy szolgál a Genfest alatt a protestáns istentiszteleten? Ekkor rátaláltam az interneten egy egészen új honlapra, amely az ország evangélikus ifjúsági csoportjait fogja össze. Gondoltam, ez jó terep lenne a hirdetésre… Az első email-váltás után kiderült, hogy a weboldal szerkesztői már be is jelentkeztek a Genfestre és… ketten közülük egy színvonalas és szimpatikus evangélikus ifjúsági együttes, a Gábriel tagjai…

Győrffy Lajos:
„Az együttesünk (http://gabriel.lutheran.hu) 2008 őszén alakult, a Bonyhádi (dél-Magyarország) Evangélikus Ifjúság néhány tagjából. Első darabunkat közösen dolgoztuk ki az „Eredendő Bűn” címmel, és két évig turnéztunk vele (még németül is).
A második koncertünk párhuzamot von a hónapok, saját életutunk és egy vonatutazás között. Igyekeztünk olyan problémákat feszegetni, amelyek minden embert érintenek életük során. A sorok között arra jöhetünk rá, hogy Istenben bízva, Vele utazva nyerhet valódi értelmet életünk. A darabbal templomok helyett inkább művelődési házakban, a világi emberek felé nyitva léptünk fel. Nevünk is Gábriel arkangyalra, mint hírvivőre utal.
Itt kapcsolódunk a Genfest egyik fő mondanivalójához, hogy hitünket ne csak a templomban és vasárnaponként, hanem az egész életünkben, mindennapjainkban éljük meg.
Számomra még egy szempontból kedves a rendezvény: ökumenikus (katolikus anya - evangélikus apa) családból származva különösen fontosnak érzem az ökumenikus nyitás jelentőségének hangsúlyozását, a különbségek helyett a közös célok és tevékenységek kiemelését a keresztény felekezetek és egyáltalán az emberek közti egység megteremtésének érdekében.

Bálint, a zenekar elindítója  is katolikus ismerőseitől hallott először a Genfestről, amiről később máshol is látott hirdetéseket. Miután megmutatta nekem is és megnéztük a honlapját, elhatároztuk, hogy ezt nem hagyhatjuk ki, be is regisztráltunk a rendezvényre.
Ekkor jött egy szerencsés véletlen, ugyanis Bálinttal és egy szegedi barátommal tavaly indítottuk el az Evangélikus Fiatalok Oldalát (www.evangelikus-ifi.blogspot.hu), melynek célja pont az egymás és egymás érdeklődési köreinek megismerése volt. Erre az oldalra kaptunk egy felkérést Enikőn keresztül a Genfest hirdetésével, aminek nagyon szívesen tettünk eleget. Oldalunk mottója egyébként „Építsünk hidakat”…
A zenei felkérés pedig már tényleg hab volt a tortán. A zenekar többsége is részt vesz a Genfesten, így megbeszéltük, hogy örömmel elvállaljuk a szolgálatot.”


Farkas Enikő:
„Tegnap meglátogattuk a bonyhádiakat, akik meglepetéssel fogadták, hogy csupán a személyes kapcsolat érdekében órákat utaztunk a hőségben. A zenekari próbán pedig annyit kaptunk tőlük, mint egy lelkigyakorlaton - a dalaik mély mondanivalója megmozgatta a mi lelkünket is. A hídépítés immár köztünk is elkezdődött…”



Back